A remény fénye csillant meg szememben,
Hiszen valakinek megtetszettem,
Kérdezett felőlem ezt azt, aminek nagyon megörültem.
De lehet ezt is félreértettem,
Mint ahogy vele is álmaimban eltévedtem,
A valós világot pedig elfeledtem,
Elfelejtettem, volna, ha nem ébreszt rá.
Hogy ezt még álomnak is túl szép lenne.
Rá kellett döbbennem, hogy vele nincs tovább.
Talán lesz még jobb is, szebb is vagy még fájdalmasabb is.
Szeretem őt, vagy még szeretem is,
De egyszer mindennek vége, majd elfelejtem őt is.ű
Ezek az érzések mit tesznek velem,
Meghazudtolom saját magam, tudom,
Hogy örökké szívemben megmarad,
Enyhülni fog érzésem irántad, de őt
-Soha nem feledem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése